Superposition

Minden reggel egy új kezdet, egy új lehetőség arra, hogy tudatosan megválasszuk, milyen érzelmekkel, gondolatokkal és belső energiával lépünk bele a napunkba. A Superposition című dalomat egyfajta reggeli energetikai ráhangolódásnak alkottam meg, amelynek célja, hogy már az ébredés utáni első percekben segítsen megteremteni a belső harmónia, a hála, a szeretet és a természetes áramlás, vagyis a flow állapotát.
A dal címét a kvantumfizika szuperpozíciójának elve ihlette, amely szerint egy kvantumrendszer egyszerre több lehetséges állapot szuperpozíciójában is létezhet.
Ezt a gondolatot a dalban a belső lehetőségeink metaforájaként használom: mintha minden pillanatban többféle változatunk is ott várna bennünk, a következőben pedig megválaszthatnánk, melyik felé szeretnénk elindulni. A dalom célja, hogy ebben a választásban segítsen, és a bennünk rejlő lehetőségek közül a számunkra elérhető legjobb, legharmonikusabb és legboldogabb változatunkra hangoljon rá, hogy ebből a belső állapotból indulhassunk neki az új napnak.

A dalszöveg filozófiai alapjai szorosan kapcsolódnak Neville Goddard tanításaihoz: nem a vágyakozás állapotában kell maradnunk, hanem már a jelenben át kell élnünk mindazt, amit szeretnénk megteremteni. Ezért a dalomban nem kérek boldogságot, szeretetet vagy bőséget, hanem jelen idejű, megerősítő kijelentésekkel ezek megélésére hangolódom, amelyek nem egy távoli, vágyott jövőről szólnak, hanem arról a belső állapotról, amelyet már most magunkénak érezhetünk.
Abraham és Esther Hicks tanítása az engedés művészetéről, valamint a taoizmus Wu Wei filozófiája egyaránt az erőlködés nélküli, természetes áramlás jelentőségét hangsúlyozza. Amikor elengedjük a görcsös irányítás vágyát, és bizalommal kapcsolódunk az élethez, megszűnhet az a belső ellenállás, amely oly gyakran megnehezíti a mindennapjainkat. Nem kell mindent előre tudnunk, nem kell minden eseményt ellenőrzésünk alatt tartanunk, elegendő jelen lenni, lélegezni, és megengedni, hogy az élet a maga természetes ritmusában bontakozzon ki.
A dal másik fontos spirituális alapja az egységtudat, amely az Advaita Vedánta ősi tanításaiban is megjelenik. Nem vagyunk elszigetelt létezők, hanem egy hatalmas, összefüggő egész részei, amelyhez a szereteten és a tudatos jelenléten keresztül bármikor visszakapcsolódhatunk.

A dalban tudatosan használok pozitív megerősítéseket és érzelmi horgonyokat, és mindenekelőtt az ismétlés rendkívüli erejére építek, hiszen az emberi agy hajlamos arra, hogy amit újra és újra hall, azt egyre ismerősebbnek, természetesebbnek, végül pedig egyre inkább igaznak érezze. Ez a pszichológiában az ismétlésen alapuló igazsághatásként ismert jelenség, amelynek lényege, hogy az ismerősség önmagában is növelheti egy kijelentés hitelességének érzetét. Éppen ezért a dalszövegben szándékosan ismétlem a pozitív, jelen idejű megerősítéseket, hogy azok minden egyes hallgatással egyre mélyebben rögzülhessenek, és idővel a megszokott, korlátozó belső párbeszéd helyét új, támogató meggyőződések vehessék át. A „Boldog vagyok” ismétlésével a boldogság érzését erősítem, míg a háromszor visszatérő „Köszönöm” a hála tudatos elmélyítését szolgálja, hiszen spirituális szemléletemben a hála a legerősebb teremtő erő, amellyel a hiány állapotából a beteljesülés érzésébe léphetünk át. Amikor hálát adunk, nem arra összpontosítunk, amink még nincs, hanem azt éljük át, hogy a jó már jelen van az életünkben, és ezzel érzelmileg is ráhangolódunk a bőségre, a szeretetre és az elfogadásra. A dal ismétlődő sorai így nem pusztán szavak, hanem tudatosan kialakított érzelmi horgonyok, amelyek a rendszeres hallgatás során egyre erősebben kapcsolódhatnak a kívánt pozitív belső állapothoz.
A hála nem pusztán válasz arra, amit már megkaptunk, hanem a beteljesülés érzésének tudatos megélése is. Neville Goddard tanítása szerint a valódi hála azt jelenti, hogy már azelőtt átéljük a vágyott állapot örömét, mielőtt az a külvilágban megjelenne, Dr. Joe Dispenza pedig a befogadás érzelmi állapotaként tekint rá, amelyben a jövőnk érzéseit már a jelen pillanatban megtapasztalhatjuk. Rhonda Byrne a hálát a bőség megsokszorozó erejének nevezi, hiszen amikor szívből hálát adunk, figyelmünk a hiányról a teljességre, a félelemről a bizalomra, a vágyakozásról pedig a megérkezés érzésére irányul. A „Köszönöm” így nem csupán egy szó, hanem annak belső kifejezése, hogy készen állunk befogadni mindazt a jót, amelyet szeretnénk megteremteni az életünkben.

A Superposition nem egyszerűen egy dal, hanem egy tudatosan megalkotott reggeli szertartás, amelyben a zene, a szavak és az érzelmek egyetlen közös szándékot szolgálnak: hogy ne a külvilág határozza meg a belső állapotunkat, hanem mi magunk teremtsük meg azt a nyugalmat, szeretetet és életörömöt, amellyel a napunkat indítani szeretnénk.
Ezzel a dallal arra szeretnélek emlékeztetni, hogy minden reggel újra választhatunk, újra kapcsolódhatunk önmagunkhoz és a Forráshoz, és már a nap első pillanataiban megteremthetjük magunkban azt az érzést, amelyet egész nap szeretnénk magunkkal vinni.
Mert a boldogság nem csupán valami, amit el szeretnénk érni, hanem egy állapot, amelybe már most beléphetünk.